
Pakisztánban május 2. vasárnapján ünneplik az anyák-napját. Ez alkalomból a népszerű facebook csoport, a Humans of Karachi (a város lakói életének egy kis epizódját írják le a mesélő fotója alatt) a városban tanuló szülésznő-jelöltek motivációjáról és hivatástörténetéről ír.
"A szülőszobára voltam beosztva, amikor az őr óbégatva megjelent. Nem mondtam semmit, hanem felkaptam néhány lepedőt és kirohantam. Másik két lánnyal együtt beugrottunk a kis rohammentőbe, éppen időben, mert ott volt egy nő, aki azt kiabálta, hogy szedjenek engem innen ki! A szemünk előtt egy előrehaladott szülés zajlott, már a baba fejét is láttuk! Nem volt rajtam kesztyű vagy bármi más, csak a fehér egyenruhám amint odaértem a nőhöz, és hirtelen a baba feje a kezemben volt, majd pillanatokkal később az egész teste is.
Képzeld el, ez volt a legelső szülés a tanulmányaim alatt.

- Hol történt életed harmadik bábáskodása?!
A szülőszobán. Nagyon unalmas volt."

Ez a helyzet motivált abban, hogy szülészetre jelentkezzek Karacsiba. A faluban van egy épület, amelyet rendelőnek építettek, de elhagyatva áll, mivel nincsenek orvosok, csak némi berendezés. Amióta el vannak torlaszolva az utak, a betegellátó orvosok nem jönnek oda. Amint befejezem a képzést, megnyitom a praxisomat abban az épületben. Mindent magam fogok végezni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése