A színek fesztiválja

A holi fesztivál ősi hindu ünnepnek számít, amit főleg Indiában és Nepálban tartanak tavasszal, de ne csodálkozzunk, ha az Indiából kivált Pakisztánban is látunk színeket szóró, ünneplő tömeget :)

Szégyen

1. "Amikor hallom, hogy a kislányom beteg, elkezdek kiabálni telefonon a feleségemmel, nap közben folyamatosan hívogatom őt és instrukciókkal látom el." - mesélte nekem Dubajban egy bangladesi taxisofőr, akinek noha az elsőszülöttje lány lett, mégis elfogadja. Azt is elmondta, hogy amikor hazalátogat, akkor igyekszik minél kevesebb időt tölteni az apósáéknál, akiket ugyan kedvel, sőt, a házuk elhelyezkedése miatt kapóra jönne neki, ha időnként ott aludna, de inkább órákat ingázik, mivel mit szólnának a szomszédok, meg persze a szülei arra, hogy a feleségéékhez jár?! Szégyen... (egy 35+ férfiról beszélünk, aki világot látott, külföldön dolgozik, onnan küldi haza a pénzt)

2. Londonban felnőtt indiai származású nő: a szüleim 14 éves koromban kivettek az iskolából, hogy férjhez adjanak egy ismeretlenhez, akinek 8 éves koromban elígértek. Mivel ellenálltam, sőt, elszöktem otthonról, ezért kitagadtak a családból, hiszen a becsületüket sértettem meg. Legalább is ők ezt így érezték, s mivel engem is ebben neveltek, így évekig éltem szégyen- és bűntudattal, míg megértettem, hogy a hagyományaik és saját beidegződéseik áldozatai, nem én vagyok a hibás abban, hogy így éreznek. Annak kellett volna elfogadniuk, aki vagyok. De legalább élve megúsztam. Azok a lányok, akik segítséget kérnek a hatóságoktól vagy meg merik osztani az őket ért sérelmeket másokkal, sokszor a saját családjuk áldozatai lesznek, akiknek többet számít a saját "becsületük", mint a gyerekeik iránt érzett szeretet. Évente ezrek halnak meg emiatt.

3. Tanult, jól nevelt pakisztáni családok sarjai próbálnak lavírozni a hagyománytisztelet (s főként a szüleik iránt érzett tisztelet) és a modern, nyugatias viselkedés között, úgy hogy bele ne gázoljanak senki lelkébe, s szájukra ne vegye őket a közösség. Aztán persze végül mindig visszahallják a saját szüleiktől (is), hogy mennyire illetlenek, s semmibe veszik őket, akik egész életüket rájuk áldozták, s még meg sem hálálják. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a szomszédok mit mondanak róluk! A legjobb, ha amikor otthon vannak (az évi két-négy hazalátogatásuk alatt), ki sem mennek a lakásból, máskülönben az emberek elkezdenek pletykálkodni. Inkább kitalálnak valami történetet, egy mentséget, hogy miért nem tudott a lányuk/fiuk átmenni látogatóba...

Szégyen? Megszégyenítés? Becsületsértés? Beidegződés? Ki hogy érzi és értelmezi. Nehéz kiszakadni a pletykára éhes és elítélni mindig kész közösségből. Közép-Ázsia legnagyobb népességű országai ettől (is) szenvednek.