A fekete teát a britek tették népszerűvé Pakisztánban, olyannyira, hogy az ország ma a világ harmadik legnagyobb teaimportőre - mondja a Wikipédia. A számadatok hitelességét már csak azért is elhiszem, mivel mindig és mindenhol teával kínálnak Pakisztánban, legyen bármilyen napszak vagy esemény (na jó, annyira azért nem kínálgatják, mint az isztambuli bazárokban vagy utcákon, de azért mégis). Csakhogy ez a chai (=tea), nem éppen olyan, mint amilyenhez szokva vagyok, így gyakran vissza is kell utasítanom. Például nem szeretem tejjel inni. Vagy nem mindig esik jól az erős fekete.
Látom magam előtt a sógoromat, hogy a vízzel teli kancsót felteszi forrni, majd a csészékbe Lipton márkájú zacskókat lógat, ezeket forrázza le egy adott szintig, majd felönti tejjel és megcukrozza. Hagyományosan persze a teafüvet forrázták le. Még hagyományosabban pedig zöld teát is fogyasztottak.
 |
| Kasmíri tea sóval (is) |
Szóval azt is olvasom, hogy míg Karacsiban a fekete tea és a karak tea (karak chai: fűszerezett fekete tea tejjel) a legnépszerűbb, addig Punjabban a teafüvet, tejet, kardamomt és a cukrot a vízzel együtt forralják (doodh pati chai), majd paratha kenyérrel vagy teasütivel fogyasztják. Még ennél is érdekesebbnek találom a kasmíri "noon chai"-t, azt a rózsaszín teát, amit speciális levelekből sóval, fahéjjal, kardamommal, pisztáciával, mandulával és persze tejjel készítenek a szamovárban. Ezt Pakisztán más részén is hasonlóan szolgálják fel, de főként csak különleges alkalmakkor, így pl. esküvőkön.
Ezek után ki merné azt mondani, hogy nem létezik teakultúra Pakisztánban?!
