2015. október 21., szerda

Reggel, délben, munka közben pihenésképp, délután és este

  A fekete teát a britek tették népszerűvé Pakisztánban, olyannyira, hogy az ország ma a világ harmadik legnagyobb teaimportőre - mondja a Wikipédia. A számadatok hitelességét már csak azért is elhiszem, mivel mindig és mindenhol teával kínálnak Pakisztánban, legyen bármilyen napszak vagy esemény (na jó, annyira azért nem kínálgatják, mint az isztambuli bazárokban vagy utcákon, de azért mégis). Csakhogy ez a chai (=tea), nem éppen olyan, mint amilyenhez szokva vagyok, így gyakran vissza is kell utasítanom. Például nem szeretem tejjel inni. Vagy nem mindig esik jól az erős fekete.
  Látom magam előtt a sógoromat, hogy a vízzel teli kancsót felteszi forrni, majd a csészékbe Lipton márkájú zacskókat lógat, ezeket forrázza le egy adott szintig, majd felönti tejjel és megcukrozza. Hagyományosan persze a teafüvet forrázták le. Még hagyományosabban pedig zöld teát is fogyasztottak.
Kasmíri tea sóval (is)
  Szóval azt is olvasom, hogy míg Karacsiban a fekete tea és a karak tea  (karak chai: fűszerezett fekete tea tejjel) a legnépszerűbb, addig Punjabban a teafüvet, tejet, kardamomt és a cukrot a vízzel együtt forralják (doodh pati chai), majd paratha kenyérrel vagy teasütivel fogyasztják. Még ennél is érdekesebbnek találom a kasmíri "noon chai"-t, azt a rózsaszín teát, amit speciális levelekből sóval, fahéjjal, kardamommal, pisztáciával, mandulával és persze tejjel készítenek a szamovárban. Ezt Pakisztán más részén is hasonlóan szolgálják fel, de főként csak különleges alkalmakkor, így pl. esküvőkön.
  Ezek után ki merné azt mondani, hogy nem létezik teakultúra Pakisztánban?!

2015. október 3., szombat

Egy természetes torlasztó

Stein Aurél 1900-ban már leírta azt, ami 1850-ben történt, majd 2010-ben megismétlődött: egy földcsuszamlás eltorlaszolta a Hunza-folyó útját, s Attabad mellett (2010-ben a falu helyén) tó keletkezett.

Az Attabad-tó látképe
"Attabad Lake, Pakistan" by Adeel Sattar. Licensed CC BY-SA 3.0 
A Gojal-tó, vagy ahogy máshol emlegetik, az Attabad-tó létrejötte az Attabad falu és környéke lakói számára katasztrofikus kimenetelű volt: a falut maga alá temette a földcsuszamlás, több tízezer környékbeli lakos otthontalanná vált, három ritka etnikai csoport léte került veszélybe. Mivel a Karakoram főút, mely Kínát és Pakisztánt köti össze, 19-22 km hosszan is víz alá került illetve megrongálódott, így az egyébként hatalmas átmenőforgalom kisebb hajókkal lett helyettesítve. Ez Pakisztán étel- és áruellátását is befolyásolta. A főutat két hete, 2015. szeptemberére hozták helyre, a kínai mérnökök 5 új alagutat is beleterveztek, melyek összesen 7 km hosszúak. 

A Karakoram főúttól (mely a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó része, s Kínában folytatódik) azt remélik, hogy kulcsszerepet játszik a kínai befektetések számának növekedésében. Állítólag turisták is felkeresik Észak-Pakisztán e részét, hogy láthassák az útépítési bravúrokat (az itteni táj korábban is az ország harmadik leglátogatottabb turistaattrakciója volt). 
A főút újbóli megnyitása azonban a tó és az abból élők létét fenyegeti, az építések, földcsuszamlások és lehulló törmelékek miatt a tó már 10 év múlva teljesen eltűnhet.
A befagyott tó jegén