Hajápolás - mindegy, hogy mitől, de fényes legyen

"A pakisztáni férjem több időt tölt a tükör előtt, mint én" - meséli egy magyar feleség.
A Facebook, Linkedin és egyéb profilokat nézve már nekem is feltűnt, hogy a pakisztáni férfiak igen sokat adnak a kinézetükre, főleg amíg fiatalok.
Ott van például az olajos haj - szinte mindegy, hogy mitől, de legyen fényesen csillogó a fekete hajkoronánk, ha kilépünk az utcára. Lehet akár vizes is a fejünk, ugyanazt a hatást nyújtja, mintha beolajoztuk volna ;) Az pedig természetes, hogy még babaként sokszor leborotválják az ember haját, úgy tartják ugyanis, hogy később ettől lesz erősebb és egészségesebb kinézetű a haj. Hogy ennek megadjuk a módját az édesapa borotvapengéjét kell használnunk - a babona szerint legalábbis.
Az internet is tele van szépségápolási tippekkel és persze hirdetésekkel. Kitűnően pozicionálták a weboldalaikat - hiába keresek orvosi magyarázatot pl. az egyes olajok használatára, kizárólag hirdetések jelennek meg az első oldalon. Nagyon úgy tűnik, hogy a kereslet és kínálat a szépségápolás terén Pakisztánban (és Indiában) is találkozik. Sokan igen szerény körülmények között élnek, de a ruházatukra, szépségápolási felszerelésükre még így is költenek.
Az a benyomásom, hogy a szegény országok sokat adnak a külsőre...

Uí: a tuti a mandulaolaj (sweet almond)

Peshawar

Pesavar... A magas pakisztáni emberek hazája, nem ritka itt a világos bőr és a kék vagy szürke szem sem. Mivel közel van az afgán határhoz, így az indiai/barna bőrű etnikum kevésbé van jelen, mint az országban máshol. Lehet, hogy az ember nem figyel fel rögtön a genetikai eltérésre, de ha túljutunk azon, hogy a pakisztáni férfiak többségének a középkoruktól nagy szakállt növesztenek, utána már másra is tudunk koncentrálni.
Úgy is mondják, hogy Közép Ázsia és Dél-Ázsia itt találkozik, a völgyben.

A taxisofőrök közül a kedvenceim a pesaváriak: határozottan és gyorsan vezetnek, de egy pillanatra sem érzem veszélyben magam. Míg egy indiai sofőr nyomja a gázt - leveszi a lábát - nyomja a gázt ritmust félpercenként változtatja (tehát ugrál az autó), a pesavári csak nyomja, de úgy, hogy a kanyart is biztonságban bevesszük és a sávváltás is rendben van.

2014. december 16. fekete napként fog beíródni a Peshavár történelmébe: 132 gyermek halt meg egy iskolát ért támadás során.

Köszönöm a pizsamanadrágot

"Köszönöm a bugyogót" írta a Facebook falára ausztrál barátnőnk. Pakisztáni anyósáéktól ugyanis ajándékba kapott egy salwar kamezt, amely nemzeti ruhadarabnak számít. Az öltözék két részből áll: egy hosszú felsőből (kameez) és egy hosszú szárú, nagyon bő nadrágból (shalwar vagy salvar), amely alatt tudtommal semmit nem hordanak. A két rész nehezen képzelhető el egymás nélkül, azaz hogy valaki csak a nadrágot vagy a felsőt vegye fel és mást társítson hozzá. Ezért is nevetett minden beavatott a barátnőnk bejegyzésén, aki csak annyit írt ki, hogy "köszönöm a kameezt".
Íme itt a pakisztániak (nők és férfiak) mindennapi viselete, először egy divatmagazinból, majd az utcakép.
Tényleg mindenki hordja, minden alkalomra.

Párkapcsolatban

Pakisztániak, indiaiak párkapcsolatai a valóságban - talán mégsem egy álomvilág? A családtagok mindig jelen vannak és figyelnek, elrendezett házasságok stb. A lentebbi videó egy paródia, ami kiélezi a helyzetet, de ott van benne a valóság.

Burkás bosszúálló

Ha már a nők tanuláshoz való jogáról beszélünk, van ennek egy promója is, Burka Avenger címmel (fordításban: burkás bosszúálló).

A burkát viselő szupertanárnő igazi batman vagy superman női változatban. Az epizódok tömören arról szólnak, hogy egy korrupt politikus és egy varázsló (?!) és társaik szeretnék bezárni a helyi iskolát és ennek érdekében mindent megtesznek. Közben a kétségbeesett kisiskolások azt hajtogatják, hogy ők örökre buták maradnak, ha bezárják az iskolát (sőt, az iskolások játszópajtása egy kecske). Aztán az epizód második felében megjelenik az egyik tanárnőjük burkás álarcban és keleti harcmodorral, dübörgő rockzenés aláfestéssel, villámlással, batwomanes repüléssel, könyvvel és tollal stb. legyőzi a rosszakat.

A 2013-ban debütált 3d animációt egy pakisztáni rockszár, Aaron Haroon Rashid neve fémjelzi, főképp külföldön méltatáák a kezdeményezést. A sorozatot továbbgondolva már iPhonos játék formájában is elérhető (de vajon van-e a pakisztáni kisiskolásoknak iPhonjuk?).

Íme az első epizód:

Nobel-békedíj 2014

Malala lett 2014 Nobel-békedíjasa egy indiai tinédzserrel együtt.

A 17 éves lány arról ismert, hogy a lányok tanuláshoz való jogáért küzd - Pakisztánon kívül. Itt meg lehet nézni milyen díjakban részesült eddig.

Árukapcsolás pakisztáni módra 1.

Virágot szerettünk volna küldeni az internet és egy virágfutár segítségével. Nem először csináljuk ezt, külföldről máskor is kaptam így egy-egy csokorral, mindegy, mely országban tartózkodtam éppen. Most mi szerettünk volna Karachiba küldeni, sikertelenül (igazából azért, mert nem bíztunk meg egyik internetes virágküldőben sem, meg igazán kínálatuk sem volt - virágokból).

Amit azonban megtanultunk illetve ismételten tudatosítottam magamban:

-          a piac hatalmas, nem igazán lehet olyan üzletágat találni, ahol nem ezren kínálnák a portékáikat.

-          Gyakori az árukapcsolás is: a mi esetünkben virágküldés címszó alatt zöldséget, csokoládét, plüssállatkákat stb. is lehet küldeni – sőt, igazából csak azt lehet, mert összesen három virágcsokorból lehetett volna választani 366 (?!) órás teljesítéssel, míg a banánt 22 órán belül kiszállítanák…

-          Mennyire hitelesek az egyes eladók? Ezt az oldalukon megannyi vélemény bizonyítja, különböző országokból (csak kár, hogy az az érzésünk, hogy az összes piros pontot ugyanaz a személy és ismerősei adták).

-          a leírások tipikusan pakisztániak: a nagy semmiről három oldalban írnak, míg a lényeg kimarad, beszélnek mindenről, hogy eladják az árut, csak épp a mondanivalójuk eltűnik a sorok között.

A szituáció nem új számomra. Azóta, hogy egy munkaközvetítőről jó véleményt tettem közzé a LinkedInen, folyamatosan kapom az életrajzokat (?!) Indiából és Pakisztánból. Azt feltételezik, hogy ha nekem van munkám, akkor nekik is szerzek vagy annyira nem értenek angolul, hogy rájöjjenek, nem én kínálok munkát? Folyamatos a versengés, ez a túlnépesedett országok egyik problémája, de hajtóereje is…

Tuk-tuk avagy riksa

Zsúfolt utcák, szinte állandó dugó, hangzavar, bal oldali közlekedés, dísznek tűnő jelzőlámpák - számomra káosz uralkodik az utakon. A repülőtérről megérkezve megkapom a legjobb helyet az autóban: az anyósülésről ismerkedhetek a pakisztáni közlekedéssel. Hajnali forgalom van, de néha alig bírom ki, hogy bele ne kapaszkodjak a sofőrbe, aki élvezettel veszi a kanyarokat és kerülgeti az akadályokat :)

 Az utóbbiakból nem egy van, s itt nem csak a kátyúkra gondolok, hanem a ballagó szamarakra, veszélyesen dülöngélő, hat tagú családot szállító motorokra, ötletszerűen megálló buszokra (amelyeknek még a tetején is utaznak), feldíszített teherautókra és az úton átszaladó gyalogosokra. 

A kedvenceim azonban a riksák, vagy más néven tuktukok, legyenek akár benzinnel, akár elektromosan meghajtottak. Ezek a háromkerekűek mindenhol ott vannak :)

A sofőr mellett a családfő vagy férfi ül, a nők hátul foglalnak helyet. Szerintem körülbelül ketten-hárman férnének el kényelmesen egy-egy tuk-tukban, de ettől függetlenül már mi is mentünk úgy, hogy hárman zsúfolódtunk hátra, úgyhogy ha ezt "nyugatiként" megtettük, akkor nem kellene csodálkoznom, ha a hat tagú pakisztáni család minden nemzedéke elférne benne, meg természetesen a sofőr. Előre kiszabott ára nincs ennek a különleges taxizásnak, nem is érdemes előre kifizetni, mert ha bekerülünk egy dugóba, akkor csak kiszállunk a járműből, gyalog megelőzzük a sort és beszállunk egy másik riksába :) Amit viszont nem szeretek bennük, hogy túl nyitottak: mindenki megbámul engem és a szmogtól sem véd semmi (ez különösen dugóban ülve mérgező), viszont a szellőzés adott - ha mozog a jármű :)

A képen egy turistáknak kiállított riksa/tuk-tuk látható egy dubaji étterem előtt. Hogy menet közben hogyan néznek ki, az kiérdemel még egy külön bejegyzést - nemsokára :)

Csak egy fél nap az út

Magyarországról Pakisztánba sokféle légi út vezet, itt összegyűjtöttem, hogy melyek a leggyorsabbak, legolcsóbbak és legegyszerűbbek:

Egy átszállással Budapestről Pakisztán több városába is el lehet jutni Dubajon keresztül. A legolcsóbb verzió a Wizz airrel Dubajig, majd ott átszállni a Flydubai vagy a Pakisztáni légierők (PIA) járatára. Ennek a hátránya, hogy Dubajban újra fel kell adni a bőröndöket és az adott légitársaságtól függően akár még egy másik repülőtérre is át kell utazni. A jó hír az, hogy a magyar állampolgárok az Arab Emírségekbe ingyen kapnak vízumot, ahol így 30 napig szabadon mozoghatnak. 

Szintén egy átszállással, elég gyorsan kijuthat az ember, ha a Qatar Airwayst választja, ez esetben pl. a Budapest-Lahore távolság (4950 km) akár 11,5 óra alatt is teljesíthető és a bőröndről Dohában az átszálláskor a légitársaság gondoskodik. 

Már alig várom október 27-ét, amikortól az Emirates naponta közvetlenül repül majd Budapestről, ugyanolyan, vagy még jobb szolgáltatást nyújtva, mint a katariak. Ez esetben ismét Dubajban kell átszállni, s Karacsiig 7,5 óra (+2 óra az átszállás) lesz az út. 

Főként a jegyárak miatt érdemes megnézni a Turkish Airlines kínálatát is, isztanbuli átszállással együtt 10,5 óra az út Islamabadba. Figyelem, az út hossza függ az átrepülendő térség biztonságától is, helyi háborúskodások miatt előfordulhatnak útvonal-változtatások (jelenleg pl. Irak légterét kikerülik a gépek).

   Érdemes a repülőgép első részébe foglalni a jegyet, ugyanis a pakisztáni útitársak nagyobb családdal és számos kabinbőrönddel, táskával utaznak. A fedélzeten kapott regisztrációs papírt is jó előre kitölteni, bár még így is lassabban megy a külföldiek beengedése az országba, mint a helyieké (itt visszaelőznek az útitársak :). Azon ne lepődjünk meg, hogy a "nők és gyermekek" sorában egyedülálló férfiak állnak, meg úgy általában, mindenki áll mindenhol. Az "összegyűjtött" papírokat viszont meg kell őrizni, legyen az a határőrtől kapott színes papírlap vagy a bőröndünk feladási szelvénye - ezeket ellenőrzik a reptér területén (pl. azért, hogy mindenki csak a saját csomagjával sétáljon ki). A visszaúton pedig legyen nálunk a kinyomtatott repülőjegy valamint névtábla a bőröndökön - Karachiban csak a jeggyel rendelkezőket engedik be a repülőtér területére.

Egy nyelvet értünk, de 72-t beszélünk

A nyelvészek szerint megközelítőleg 72 nyelvet beszélnek ma Pakisztánban (itt egyenként lehet ezekről olvasni).

Míg a hivatalos nyelv az angol és az urdu, addig nemzeti nyelvként csak az urdut tartják számon. Ez a perzsa, az arab és több helyi nyelv keveréke, a hindihez hasonlít (annyira, hogy aki beszéli az egyiket, az megérti a másikat is), de arab betűkkel írják. Az iskolákban a gyerekek jó része három nyelven/t tanul: az urdut, angolt és a helyi nyelvet. Érdekesség, hogy a pakisztáni lakosság 90%-a érti az urdut, de alig 10%-nak anyanyelve. A pundzsábi nyelv a lakosság 45-54%-ának anyanyelve, főként Lahore környékén beszélik. Kb. 29 milliónak (15%) a pastu az első nyelve, de a nagyobbak közé tartozik a szindi (14%) és a balocsi (4 %) is. A Pakisztánban beszélt nyelvek többségének eredete: indo-európai nyelvcsalád -> indo-iráni ág.

Kis ízelítő a főbb nyelvek hangzásából:

urdu szószedet: itt és itt

pashto/pastu (az oldal közepén több hangfelvételben is): itt

punjabi / pandzsábi: itt

sindhi / szindi rádió: itt

Milyenek a pakisztániak?

  Pakisztánival, s így egyben az ország képviselőjével személyesen először úgy két éve találkoztam. Soha ne tévedjek nagyobbat, mint akkor, amikor azt hittem, hogy az az ember egy személyben megtestesít minden pakisztánit, vagy hogy képet adhat egy akkora és oly sokszínű országról.

Pakisztániak

  A valóságban hatalmas különbségek vannak mind a lakosság kinézetében, mind iskolázottságában, nyitottságában, beszélt nyelvében, szokásaiban, pénzügyi helyzetében stb. Könnyen találni megnyerő, magas, a tengerentúlon tanult nőket és fiatalembereket, csakúgy, mint alacsonyat, köpcöset, együgyűt, kék szeműt vagy barnát, az országért meghalni készet és olyat, aki szégyelli az útlevelét.

Kevés közös tulajdonságot találok bennük még ma is, bár egy dologban biztos vagyok: mindannyiuk számára az első a családjuk és hogy jobbak szeretnének lenni a többieknél, ki szeretnének tűnni a tömegből (mondjuk ez létszükséglet a 187 milliós lakosságú országban).

Kedves Olvasó!

Kevés olyan ország létezik, melyről szinte csak a negatívumokat lehet olvasni a hírekben, s sajnos Pakisztán is ide tartozik. Természetesen ennek megvannak a (politikai, vallási stb.) okai. E blog célja az ország természetének teljeskörű ábrázolása (illetve annak megkísérlése), a kultúrát előtérbe helyezve.

A bejegyzések személyes tapasztalatokon, barátok és ismerősök írásain, beszámolóin alapulnak. Szándékosan kerülni igyekszem a politikát és a hangzatos szalagcímek főszereplőit (pl. Malalát), s abban sem hiszek, hogy minden pakisztáni ember terrorista és írástudatlan lenne.

Jó olvasást!