Masala és tömény cukor

fűszerpiac Karachiban

Csak én érzem úgy, hogy a pakisztáni és a magyar konyha között nagy a hasonlóság? Szeretik a szószokat, a csípős ízeket, salátákat, sok-sok fűszert használnak, a hagyma az alapja mindennek és köretként gyakran kenyeret esznek, mint évtizedekkel ezelőtt a nagyszüleink. Aztán ott a rizses hús, ami szinte biryani, ha a hús egészben (mármint nem kis falatokként) kerülne a rízsbe, a tejföl megfelelője náluk a joghurt, a sokféle felhasználása a csirkének, báránynak, birkának meg a marhának...

Persze, eltérés is akad elegendő, a legfeltűnőbb az, hogy sokkal több fűszert használnak, csípősebbek az ízek és persze nem fogyasztanak disznóhúst. Náluk pirospaprika helyett a masala adja a kötelező alapízt. A fasírtjaikat nem prézliben sütik ki, hanem magukban. A gheetől locsog minden (és az a tapasztalatom, hogy a ghi nem olyan egészséges, mint amilyennek a magyar lapok beállítják). Levest és krumplit szinte nem esznek, az édességeik pedig tömény cukornak tűnnek.

A receptek hamarosan jönnek.