Zeeshan, 19 éves: „Úgy gondolok már Magyarországra, mint a saját országomra, és szeretem, amikor a válogatott mezét viselem. Amikor játszunk, ezért az országért akarok jól játszani.”
„Szeretem az iskolámat és a krikett csapatot. Nincs itt problémám semmivel. Az egyetlen problémám, hogy hiányzik a családom, néha annyira, hogy az már fáj. Hiányoznak a szüleim, a kishúgom és a kisöcsém.”
„Amikor a válogatottal Máltára repültünk, akkor ültem először repülőgépen. A felszállásnál mondtam is a többieknek, semmi szín alatt nem lépek még egyszer egy gép fedélzetére, inkább futva jövök vissza Magyarországra. Aztán az úton sokat nevettünk, és el is feledkeztem arról, hogy félek.”
„Magyarországon akarok élni. A barátaim, akik Belgiumba, Ausztriába és más európai országokba kerültek, folyton hívnak, hogy csatlakozzak hozzájuk, de ahogyan az elmúlt négy évben nem mentem, a jövőben sem fogok.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése