(…) Pakisztánban gyakran folytatok efféle beszélgetéseket.
Ami a szívükön, az a szájukon, minden kérdésre választ adnak, félelem nélkül
képviselik véleményüket, kedvesek és végtelenül segítőkészek, és tényleg
mindent megtennének, hogy kielégítsék a kíváncsiságomat. Te jó éj, ezek ám a
barátságos emberek, gondolom ilyenkor beszélgetőtársaimat hallgatva. Olyan
nyíltak. Ilyesmivel ritkán találkozik az ember a Közel-Keleten.
Csakhogy a végén
általában kiderül, hogy ez egész történet egy összefüggéstelen massza, melyben
lehetetlen kiigazodni, én pedig már azt sem tudom, mire voltam kíváncsi, vagy
mit akartam megtudni eredetileg. Talán a hollandok és a pakisztániak közti
kommunikációs zavarról van szó? Nosza, tovább kérdezősködöm, újra és újra
visszatérek a kiindulópontra. De ez sem segít, csak egyre jobban belegabalyodom
az ezernyi „tény” szőtte, kusza hálóba. (…)egy holland diplomatafeleség könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése