Virágot
szerettünk volna küldeni az internet és egy virágfutár segítségével. Nem
először csináljuk ezt, külföldről máskor is kaptam így egy-egy csokorral,
mindegy, mely országban tartózkodtam éppen. Most mi szerettünk volna Karachiba küldeni,
sikertelenül (igazából azért, mert nem bíztunk meg egyik internetes
virágküldőben sem, meg igazán kínálatuk sem volt - virágokból).
Amit
azonban megtanultunk illetve ismételten tudatosítottam magamban:
-
a piac hatalmas, nem igazán lehet olyan üzletágat találni, ahol nem ezren kínálnák a
portékáikat.
-
Gyakori az árukapcsolás is: a mi esetünkben
virágküldés címszó alatt zöldséget, csokoládét, plüssállatkákat stb. is lehet
küldeni – sőt, igazából csak azt lehet, mert összesen három virágcsokorból
lehetett volna választani 366 (?!) órás teljesítéssel, míg a banánt 22 órán
belül kiszállítanák…
-
Mennyire hitelesek az egyes eladók? Ezt az
oldalukon megannyi vélemény bizonyítja, különböző országokból (csak kár, hogy
az az érzésünk, hogy az összes piros pontot ugyanaz a személy és ismerősei
adták).
-
a leírások
tipikusan pakisztániak: a nagy semmiről három oldalban írnak, míg a lényeg kimarad, beszélnek mindenről, hogy
eladják az árut, csak épp a mondanivalójuk eltűnik a sorok között.
A szituáció nem új számomra. Azóta, hogy egy
munkaközvetítőről jó véleményt tettem közzé a LinkedInen, folyamatosan kapom az
életrajzokat (?!) Indiából és Pakisztánból. Azt feltételezik, hogy ha nekem van
munkám, akkor nekik is szerzek vagy annyira nem értenek angolul, hogy
rájöjjenek, nem én kínálok munkát? Folyamatos a versengés, ez a túlnépesedett
országok egyik problémája, de hajtóereje is…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése