Zsúfolt utcák, szinte állandó dugó, hangzavar, bal oldali közlekedés, dísznek tűnő jelzőlámpák - számomra káosz uralkodik az utakon. A repülőtérről megérkezve megkapom a legjobb helyet az autóban: az anyósülésről ismerkedhetek a pakisztáni közlekedéssel. Hajnali forgalom van, de néha alig bírom ki, hogy bele ne kapaszkodjak a sofőrbe, aki élvezettel veszi a kanyarokat és kerülgeti az akadályokat :)
Az utóbbiakból nem egy van, s itt nem csak a kátyúkra gondolok, hanem a ballagó szamarakra, veszélyesen dülöngélő, hat tagú családot szállító motorokra, ötletszerűen megálló buszokra (amelyeknek még a tetején is utaznak), feldíszített teherautókra és az úton átszaladó gyalogosokra.
A kedvenceim azonban a riksák, vagy más néven tuktukok, legyenek akár benzinnel, akár elektromosan meghajtottak. Ezek a háromkerekűek mindenhol ott vannak :)
A sofőr mellett a családfő vagy férfi ül, a nők hátul foglalnak helyet. Szerintem körülbelül ketten-hárman férnének el kényelmesen egy-egy tuk-tukban, de ettől függetlenül már mi is mentünk úgy, hogy hárman zsúfolódtunk hátra, úgyhogy ha ezt "nyugatiként" megtettük, akkor nem kellene csodálkoznom, ha a hat tagú pakisztáni család minden nemzedéke elférne benne, meg természetesen a sofőr. Előre kiszabott ára nincs ennek a különleges taxizásnak, nem is érdemes előre kifizetni, mert ha bekerülünk egy dugóba, akkor csak kiszállunk a járműből, gyalog megelőzzük a sort és beszállunk egy másik riksába :) Amit viszont nem szeretek bennük, hogy túl nyitottak: mindenki megbámul engem és a szmogtól sem véd semmi (ez különösen dugóban ülve mérgező), viszont a szellőzés adott - ha mozog a jármű :)
A képen egy turistáknak kiállított riksa/tuk-tuk látható egy dubaji étterem előtt. Hogy menet közben hogyan néznek ki, az kiérdemel még egy külön bejegyzést - nemsokára :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése